Apai nagyanyámék házának takarmánytároló fészerében láttam már három évesen is ezt a ládát. Annyira tetszett a kék színe. Mindig érdekelt, hogy mi van benne! Amikor a nagyapám bement és kijött a dupla ajtón mindig lestem, hogy kincset hoz-e ki vagy valami mást? Mindig üres kézzel ment be, de teli kézzel jött ki...ment a galambokat etetni és takarmányt vitt egy füles tartóban. Amikor elment akkor mindig beosontam, de még gyenge voltam, ezért nem tudhattam mit rejt a kék láda. Sokáig rejtély volt számomra. Aztán elfeledtem és később már tudtam, hogy itt tartotta a takarmányt a galamboknak - ebben a ládában. Úgy emlékeztem, hogy volt rajta valami virágminta is, de mint kiderült nem, csak számok. Egy számos hozományláda volt. Kék. Hogy a nagyié lett volna? Nem hiszem, hiszen mikor Bukovinából a mostani Szerbiába, majd Magyarországra kerültek nem sok mindent hozhattak magukkal. Biztosan a házukhoz tartozott, amelyet eredetileg svábok lakták? Vagy mégis egy családi örökség? Sajnos már erre választ nem kapok. Ezekről nagyon keveset beszéltek a nagyszüleim, sőt semmit.

Nagyi halála után édesapám megkérdezte, hogy mit szeretnék a hagyatékból. Ez volt az első gondolat: a kék ládát, majd a nagyi által hímzett párnák, terítők.  Mindig nagyon büszke volt azokra, pedig már 18 évesen elveszítette az egyik szemét és így üvegszemmel nehezebb volt a hímzés.

De visszatérve a ládára. Most itt van nálam.

Lemostam, letisztítottam, szétszedtem, amennyire kellett, lecsiszoltam, vettünk hozzá, olyan kék festéket, és lakkot a belsejébe.

​

Még a dátum is jó, hiszen a házunk mestergerendáján 1846 áll, ezen a ládán pedig 1820! A barna számos rész az eredeti festés, ahhoz nem nyúltam.

​

Azt hiszem szép emlékké varázsoltam. Minél kevesebbet változtattam rajta, hogy maradjon az eredeti állapot, amennyire csak lehetett. Nem cseréltem benne faalapanyagot, nem egészítettem ki.

Ma már a hálónk dísze lett.

​

Mégis lehet, hogy székely bútor és tényleg a felmenőimé volt? Formára ugyanaz, de nem mintás, hanem évszámos és kék... Ha valaki többet tud, az írjon nekem!

​

Az évszámos bútorok tanúsága szerint a székely bútor készítése 1880 táján szűnt meg a háromszéki medencében és általában másutt sem tartotta sokkal tovább magát. – Irod. Malonyay Dezső: A magyar nép művészete