Aki már alkotott, az tudja, hogy milyen az az érzés, amikor valamiben benne vagy, mint egy buborékban, amikor úgy érzed, hogy a kreativitás beszippantott, amikor a körülötted levő világot érzékeled, reagálsz rá, de igazából belülre figyelsz és arra, aminek éppen életet, lelket adsz.

Szombat délelőtt a 3 szerethető zöld nő, hiszen véletlenül mindegyikük zöld pólóban volt plusz én. Néha beszélgettünk, néha nevettünk, de legtöbbször egy nagy alkotói csend közepén ültünk és szorgalmasan dolgoztunk.

Az ötlet a padlásról indult... Régi székek félig szétesve, ülőlap nélkül, de még mindnig stabilak. Székek, amelyeket édesapám gyűjtögetett évek alatt és most mi kaptuk meg. Sok-sok szék, amelyben mi láttuk a fantáziát és a Pinterest, ahol gyönyörű színes székeket láttunk mindketten.

Végre ismét a házban. Egész héten erre vártunk. Most, hogy itt vagyunk és megterveztük a hétvége munkáit és a szombatra várt vendégeink érkezését, elsők között a pinceajtó festése lett prioritás.

Sokan kérdeztétek, hogy miért éppen Szerethető Zöld Ház lett a blogbejegyzés elnevezése. Most csak a Szerethető jelzőről mondom el, hogy mit értünk alatta.