​

Fény az éjszakában

Kértem a férjemet, hogy írjon ő is blogbejegyzést, mikor a családjától Szegedről: édesanyjától (továbbiakban mama) és édesapjától (továbbiakban papa) megkapta tavaly decemberben a fenti csodát. Nem írt eddig az oldalra én meg nem tartanám fair play-nek, ha nem írnék róla, hogy mamától és papától is kaptunk már több olyan ajándékot, amely igazi ékessége a házunknak. Többek között azért,

• mert a férjemnek emlékek kötödhetnek hozzá,
• mert a szüleitől kapta és így, ha minden nap rá tekint, akkor melegséggel tölti el a szívét,
• mert én hálás vagyok nekik, hogy örömöt okoznak a férjemnek,
• mert szeretem ezeket a tárgyakat.

Vannak kisebb csodák, amelyek a konyhánk ékei és mamának köszönhetjük. Reggelente ebből isszuk a teát.  A másik kettőt meg a kávéhoz használjuk, de a kandallón is jól mutat.

Reggeli teás

Kávés

Vannak furfangos dolgok, amelyet a legközelebbi élő halvacsoránál  kis is próbálunk, ha jól tudom papa találmánya!

És van egy nagyon régi orosz eszköz, amely azért is a szívem csücske, mert nem rég vettem egy pirosat, de ugyanazt lehet vele csinálni - beleégetni fába mintákat. Még a gondolatok is összecsengetek ebben az eszközben.

A mai változat a kis piros, amit már én vettem.

Több mindent kaptunk, de mind nem férne ide, ezért a számomra legkedvesebbeket válogattam ki. Köszönöm mamának és papának. Hálás vagyok minden ajándékért, mert ezek a dolgok szerethetők.

Hálás vagyok nekik, mert a férjemet nekik köszönhetem és ő nagyon szerethető!