Őserdő helyett kert. Végre már valami formája van ennek a gyönyörű helynek. Bár a természet fogja még eldönteni, hogy miből mi lesz.

​

Több döntést is kellett hoznom. Utálok fákat kivágni, de most meg kellett tenni. Ahhoz, hogy egy őserdő kinézetű telekből egy egészséges kert legyen több elburjánzott akácot kellett kivágni, annak érdekében, hogy egy egészséges egyensúly alakuljon ki, hogy legyenek akácfák, amelyek továbbnőhetnek.

​

A kerítésfala a hatalmas terméskövekből egyszerűen csodás!

​

A túlburjánzott növényzet között a régi keresztépület alapjai most már látszódnak...

​

... és a virág. Bár ehhez már növényhatározó kell, mert már több mint 20 éve tanultam növényismeretet.

​

Fájó pillanat, de ez az a pillanat, amikor a természet dönti majd el, mi lesz a százéves diófánkkal.

​

Termése most is van, de beteg. A törzsének alja is eléggé sérült és a beteg nagy ágairól, amelyeket le kellett vágatnom, nem is beszélve. Nagyon remélem, hogy 2015-re kiderül mi lesz a sorsa. Lehet, hogy ki fogtok röhögni, de mindig beszélek hozzá és biztosítom arról, hogy most már vigyázunk rá! Csak gyógyulgasson nyugodtan hagyunk időt neki és gondozzuk is.