Hálát adok, hogy a nővérem és férje eljött hozzánk és két pár segítő kezet adtak a házunkhoz. Sógorom mindig is aranykezű volt, nem azért mert minden arannyá válik a keze alatt, hanem azért, mert amihez hozzányúl, azt megszereli, megcsinálja. Igazi ezermester számomra. A férjem ebben az esetben tanítvány volt és nagy színész a munka végére. Az árnyjáték színdarab címe: "Mester és tanítványa".

​

 1. jelenet: Mester: Figyelj, mutatom!

​

 2. jelenet: Álmodozás, álmodozás...(Mester: amikor idehúzom, akkor azt kell csinálni...)

​

3. jelenet: Szuperman vagyok, segítek! (Mester: Így kell lerakni, látod?)

​

 4. jelenet: Ha karatemozgással a chi-t elindítom, talán lesz belőle valami...! Vagy inkább indián esőtánc? Összezavarodtam, hogy most hol és mit is csinálok?

​

5. jelent: Á, megvan! Ez egy tó. Ott a nagy kő a partján. Úszok egyet... (Mester eközben: Na ehhez már tényleg fáradt vagyok!)