A munka nem szégyen, hanem érték és szeretni kell. Ezt tanultam meg a szüleimtől, amiért a mai napig hálás vagyok, mert boldog emberré válhattam azáltal, hogy mindig szeretem azt, amit csinálok illetve törekedem rá, hogy szeressem. Festeni már gyerekkoromban is szerettem nagy szenvedéllyel éppen ezért minden átalakítás-újragondolás nagy örömmel tölti el szívemet. Egy barát megkérdezte, hogy én miért nem látszok a fotókon a blogbejegyzésben és miért mindig csak a férjem. Hát íme a válaszok: 1. A férjem imád bohóckodni és nagyon fotogén! 2. Ha ő van a képen, akkor logikus, hogy én fényképezek. 3. A munkához, bő, kényelmes munkásruhát kell húzni és nem a kinézet a fontos, hanem a praktikusság. 4. Ha én festek, mindegy, hogy mi van rajtam, biztos, hogy az orrom hegyétől a könyökömig festékes vagyok. Gyerekkoromban is így csináltam és ez valahogy így maradt. 5. Időnként tisztávvá kell varázsolnom magam, hiszen főzök is napközben. 6. Nőből vagyok én is és nem vagyok hiú, de a nyakig festékes-földes képeimet nem szívesen mutogatom. 7. Utálom, ha fényképeznek, gyerekkoromban mindig kidugtam a nyelvem. (Na nem úgy, mint Einstein!) 8. Vannak jó fotóim is, de azok privát használatra tartogatjuk.