Lakodalom van a mi utcánkban

Lakodalom van a mi utcánkban

Lakodalom van a mi utcánkban

2017. 07. 18., k - 10:30
Potápi Rita

Lakodalom van a mi utcánkban...avagy az első vendégvárás

 

Tavaly mikor még a felújítás kellős közepén jártunk megkerestek minket telefonon, hogy lakodalom lesz Bakonyszücsön és tudunk-e 2017. július 15-re szállást biztosítani. Nagy bátran mondtuk akkor, hogy addigra már kész leszünk, és szívesen látjuk őket, de május végéig mindenképpen jelezzék, hogy jönnek-e. Így is lett, mármint az ő részükről.

A mi részünkről már egy kicsit másképp nézett ki. Az utolsó hónapokban nem is nagyon írtam blogbejegyzést az oldalunkon, hiszen a vendégház elkészítése, befejezése volt a prioritás és az időnkénti eső illetve a hideg sok mindenben késleltette azt, hogy a terveink szerint már júniusban mindennel kész legyünk. Sok kisebb és nagyobb munka után azonban büszkén mondhatjuk mindketten, hogy a július 15-ei érkezésre a helyére kerültek az apró dolgok is a vendégházban.

Persze a kert, - amely még kihívást jelent és ahol sokszor a természet diktál, nem pedig a terveink - még rengeteg, folyamatosan végzendő munkát hagy ránk, de hát ez is alakul és így legalább a vendégeink a jövőben mindig látni fogják a változásokat is.

Már pénteken mindennel készen voltunk úgy, hogy előtte való hétvégén a 22 fős gasztro parti után még sokat kellett rakodni, hogy minden az eredeti helyére visszakerüljön.

Az ágyneműk frissen felhúzva, minden kitakarítva, minden a helyén. Az asztalra került a csokis koszorú, amelyet a pékautó hozott szombaton. (Szent Erzsébet Pékség termékei Gyarmatról). Időben elkészültek a bejelentő lapjaink is, és a napraforgóvirágból is került az asztalra, hogy a sárga színeivel a napocskát idézzék fel. A vendégház szivecskés kulcsaiból is tettem többet a fogadóasztalkára.

20170715_124413.jpg

Szivecskés vendégházkulcsok

Nem is tudom, mikor voltam utoljára ennyire izgatott, mint egy gyerek: hiszen ők voltak azok az Első vendégek, akik minket nem ismertek, nem ismerték a házunkat és ráadás még az ország másik feléből, Vas megyéből érkeztek. Amikor meghallottam a vendégek hangját a zöld nagykapunknál már tudtam, hogy most már nem kell izgulnom.

Nagyon kedves család érkezett: a nagyszülőktől az unokákig és barátokig. A faluban levő lakodalom vőlegényének legjobb barátja és családja lépett be a  vendégházba. Mindent gyorsan megmutattunk, és természetesen megkérdeztük, hogy van-e valamire szükségük. Ezek után hagytuk őket, hogy készülődni tudjanak a lakodalomra. Időnként vagy a gyerekek jöttek hozzánk és nézték meg a cicáinkat, (akik jól viselkedtek) vagy egy-egy vendég, akinek a mi házrészünket mutattam meg, hogy lássák mi hogyan is élünk itt.

Másnap az ifjú pár is eljött hozzánk délfele. Fiatal, kedves ifjú pár: Gábor és Tímea, akiknek hálásak vagyunk, hogy életük első közös pillanatainak - a szállásadással egy picit mi is részesei lehettünk.

A vendégcsalád kora délután köszönt el tőlünk. Távozáskor többször jelezték, hogy jól érezték magukat, hogy tetszett nekik a ház és az a sok kreatív, színes dolog, amelyet alkottunk. Ezt az is igazolja, hogy még aznap a Szerethető Zöld Ház FB oldalán is értékelték a házunkat.

Megnyugodtam. Úgy készítettünk el mindent, hogy olyan legyen, mint otthon, de egy kicsit másképp, hogy minden apróság ott legyen, amely kell a kényelemhez, a pihenéshez és mégis legyen inspiráló és pozítiv energiával feltöltő hely, a vendégház. Úgy gondolom a visszajelzések alapján, hogy ezt elértük.

Remélem, hogy ti akik ezt olvassátok, egyszer itt lesztek és ti is elmondjátok nekünk, hogy mit gondoltok mindenről. Mostantól kezdve várunk benneteket.

A boldog háziasszony