​

"Megérkeztünk" - most ez a szó egészen mást jelent számunkra, mint a fizikai megérkezés. Ugye Ti is ismeritek azt az érzést, amikor kimondod "itthon vagyunk". Ezt az érzést közvetítették felénk a falunapon: a falu apraja-nagyja, a polgármester Géza rövid és velős köszöntője, a székely góbéságok, a német mese és dalok, a showder klubos poénrészletek, a kilenc nő kán-kánja,  a székelykáposzta-halászlé-pörkölt hármasa, a helyi borok kostólója, a hintós kocsizás-jurtaállítás, a hatalmas ugráló vár, a popcorn, a mosolygó táncoló gyerekek a színpadon, akik Pap Rita-Bodnár Attila éneklésére táncoltak, a vidám hangulat, amelyet a nyakunba szakadt hirtelen eső sem vett el, a profi szervezés, a felállított sörsátrak, a hangtechnika... és még sorolhatnám.

​

Az arcok, amelyek kíváncsian figyeltek ránk és mosolyogtak, a kézfogások és üdvözlések, a szerelmes összenézések, a viccesen zsörtölödő barátok - mindez azt mondta nekünk, hogy "Megérkeztünk. Itthon vagyunk". Ilyen közösségben érdemes élni, ahol befogadóak, vidámak, barátságosak, ahol figyelnek a minőségre, a kultúrára, a hangulatra és főként az emberre. Ezt tudja egy zsákfalu? Ez a titok? Vagy benne van a keze a helyi polgármesternek, kocsmárosnak és társaiknak, nőknek, akik a főpillérei ennek a hangulatteremtésnek? Mindez együtt. Itt akarunk és fogunk élni és mi is hozzá tehetjük a saját értékeinket.

Megérkeztünk. Itthon vagyunk.